2026. szeptember 9.
Összegyűjtöttem néhány dolgot, hogy mik vitték el legtöbbször a figyelmemet a zsonglőrködésről, és ezért a labda leesett vagy majdnem leesett.
Többször volt olyan, hogy a gondolatom elkalandozott valami hétköznapi dologra, amit észre sem vettem egy ideig, de aztán, amikor észleltem, csodálkoztam, hogy még nem esett le a labda. Aztán kevésbé szerencsés esetben pedig az történt, hogy akkor észleltem, hogy a gondolatom elkalandozott, amikor már leesett a labda.
A futás elejére rá kell hangolódni, még akkor is, ha jól bemelegítettem. Nem megy olyan olajozottan az elején. Ha úgy érzem, hogy minden rendben van, akkor sem. Nincs ritmus az elején. Az adrenalin szint is befolyásol. Ilyenkor fokozott figyelem kell. Nagyon sok esetben itt nem volt elegendő a figyelem, mert azt feltételeztem, hogy megy ez, de nem, és leesett vagy majdnem leesett a labda.
Ha egy hosszú napom volt, és még nem sikerült teljesen átszellemülnöm a futásba, a futás elején még a gondolatok máshol voltak. Ezek a gondolatok el tudnak szabadulni, ha nincsenek a labdákra irányítva.
Volt olyan szituáció, amire ugyan számítanunk kellett, de verseny előtt két órával érkezett a hír, hogy a macska egy betegség után reggel már nem kelt fel. Elmentem a versenyre, érte futottam a versenyt, de mindezek ellenére irányítani kellett a figyelmemet.
Mikor a szokásos távon felül futottam, előfordult, hogy az utolsó kilométerekben a futásban stabilitást vesztettem, és erre figyeltem, nem pedig inkább a labdákra. Fáradtan nehezebben tudtam megosztani a figyelmemet a labdák és a környezet között, egyszerűen nagyobb mentális terhelést igényelt.
Többször is előfordult, hogy valami váratlan hangra lettem figyelmes. Például sikított valaki közvetlenül mellettem egy versenyen. Valaki így reagálta le, amit látott. De volt olyan is, hogy járdán futottam a Duna mentén, és jelzett a biciklis mögöttem, hogy jön. Kutya ugatott a közelben. Autó dudált. Az ilyen váratlan hangok ki tudtak zökkenteni a fókuszból.
Mikor a távolba néztem, különösen, ha valami mozgó dolgot követtem, akkor is előfordult, hogy elterelődött a figyelmem a labdákról.
Versenyeken különösen a kezdetekben előfordult, hogy túl előre gondolkoztam, hogy mi lesz a célegyenesben, az utolsó métereken. Volt ilyen miatt labdaejtés, aztán rájöttem, hogy ennek mi az ára.
Célegyenesben pedig még nagyobb figyelem kell, mint verseny közben, mert akkor a futók belehúznak és sokan előznek. Mikor hirtelen elfut melletted valaki, miközben minden másra is figyelsz, az váratlan lehet, ha nem számítasz rá. A célegyenesben más a dinamikája a versenynek.
Mikor ezek a dolgok tudatosan eszembe jutnak adott szituációkban, azok már segítenek megtartani a fókuszt a labdákon.